Budapest, Tomori utca 22.
A régi Terézváros kültelki részén az Újlipótváros peremén több vendéglő volt, mint manapság. Az egykori cipészsegéd úr, majd később esztergályos, Herédi Ferenc 82 éves korában úgy emlékezett, hogy egyedül a Szabolcs utcában 11 kocsmát számlált össze az 1920-1950-es
években, melyben szinte kivétel nélkül röviditalt lehetett kapni. Emlékezett egy régi fogadásra is. Fiatal fuvaros legények fogadtak (valamikor 1935-ben), hogy az egyikük négy és fél deci brandyt hajt fel egyszerre. Az illető, aki hamarjában hörpintette fel a gyilkos, háromcsillagos italt, megnyerte ugyan a fogadást, de egy óra múlva holtan esett össze. Még egy napig sem tartott a pünkösdi királyság!
Ma már csak az öregek emlékeznek Tulokné kocsmájára a Csongor utcában. Tulajdonosa 50-60 évvel ezelőtt egy mogorva csendőr volt, akinek telt keblű nejéért valósággal bolondultak az angyalföldi jasszok, a környékbeli vagányok. De sok ádáz verekedés robbant ki, akár csak egy epekedő férfiúi tekintet miatt! A mai „virgonc" nyugdíjasok, a harmincas évek gyermekei emlékeiben él még, hogy elhalt a zaj a Keppel vendéglőben, amikor belépett a vaskezű ember. Szegénynek egyik kezefej ét levitte a gépi fűrész. Tudták, akit meglegyint, az még halála után sem felejti el a magas füvet a Tamay-réten.
Se szeri, se száma a régi eltűnt kocsmáknak. A Faludi utca és a Tomori utca sarkán állt a két világháború közötti években az Erdős vendéglő, amely a tripoliszi vagányok gyülekezőhelye volt. Annak idején egy teljes csendőrörsöt helyeztek oda, mert a „közegek” egyedül át sem merték lépni a küszöbét.
A mai Madarász-telep helyén húzódott meg a híres-nevezetes Pista bácsi vendéglője. A hajdan ismert kocsma teljesen eltűnt napjainkra. S hogy tovább soroljam, a mai Volán pályaudvar helyén, a Váci út 122. alatt működött a messzi földön ismert Dani-csárda. A harmincas években még olvasható vendéghívogató versére nemrég jól emlékezett a Váci út 170/A-ban lakó Szabó Sándor:
A Dani-csárdában dúskálhat gulyásban, meleg pogácsában.
Hungária úttal szemben, legbelül a téli kertben.
A Dani-csárdában rendszeresen fellépő úgynevezett „trottyos zenekar” emlékét ma sem mosta el az idő teljesen. Osztrák népi dallamokat, német tájak polgári dalait sodorta a szél a Váci úton, amelynek részletei, örök nyugtatónak tűnő zenei motívumai egyes zsidó vallásos énekekben is fellelhetők már a középkor óta. Talán Obadja prozelitának, a zsidó vallásra áttért kereszténynek köszönhetjük mindezt, aki az első héber dallamot feljegyezte?
Ezeknek a daloknak a varázsa zsongott egy kisfiú fülében, aki a Váci út 109-ben játszott Attila nevű öccsével. Ez a kisfiú mint Paul Hőrbiger osztrák filmszínész lett világhírű a német szórakoztatóipari cégek közreműködésével. Attila öccsének grófnő szerepében fellépő lányával, Christiane Hörbigerrel gyakran találkozunk mostanság a tévé képernyőjén, a Guldenburgok öröksége sorozatban.
A Gömb utca elején volt a húszas-harmincas években Kölcsényi Pál Paksi borozója. Franciaországi utazása előtt a költő, Illyés Gyula is többször megfordult itt. Ebben az időben a Lehel utca 26-ban lakott, és gyakran vitt errefelé az útja. Meg aztán nyilván kereste azt a hangulatot, ami dunántúli szülőföldjére emlékeztette az iparkerület sokszínűségében.
A két világháború közti évtizedekben a Rézhenger Művek bejárata mellett húzódott meg egy fabódés épület, a Pintes nevű kocsma. Nem csak italozókat vonzott. A játékot kedvelők is felkeresték, mert udvarán „spárgakugli volt elhelyezve.
A Lomb utcában a Berlinger vendéglő egészen 1948-ig működött. A nagy kerthelyiséges vendéglőbe az első világháború előtt vasárnaponként rendszeresen ellátogatott a Szivaros Herédi - természetesen - gyermekeivel együtt. Míg a csemeték körbe szaladgáltak, a papa felhajtotta hagyományos szürkebarátját. Majd a család hazafelé tartott, mert várta őket otthon a mama az elkészült vasárnapi ebéddel.
Az Árpád híd és a mai Dagály fürdő helyén volt hajdan a Schneck-csárda. Míg a harmincas években csavargőzös közlekedett Óbuda és Angyalföld között, az átutazók gyakran felkeresték. Idővel feltöltötték a partrészt, és a hangulatos kiskocsma 1946-ban lebontásra került.
A Váci út és a Dagály utca sarkán lévő népbüfét a helybeliek egyszerűen csak Nejlon-csárdának hívták vagy Gödör-nek. A Váci út és a Dagály utca sarkán állt a főváros első önkiszolgáló étterme.
A Szent István körút és a Hegedűs Gyula utca sarkán volt korábban a Víg Matróz étterem, hétköznapi nevén Matróz csárda: 04-ig tartott nyitva. A Béke út 5-ben a Halászkert volt felkereshető. Az Árpád Híd étterem a nyolcvanas években szűnt meg a Váci út 132-ben, pedig kimondottan elit helynek számított. Kapujában, a bejáratnál fehér glaszékesztyűs portás állt, előzékeny főhajtással fogadta a betérő vendégeket.